utasít
Verb in Deutsch
anweisen
Wann bzw. wie das Verb benutzt wird
Das Verb "utasít" bedeutet „anweisen“. Es beschreibt den Akt des Gebens von Anweisungen oder Befehlen an jemand anderen. Zum Beispiel: „A főnök utasította a munkatársakat a feladat elvégzésére“ (Der Chef wies die Mitarbeiter an, die Aufgabe zu erledigen). Dieses Verb wird häufig in beruflichen und hierarchischen Kontexten verwendet und betont die Bedeutung von Autorität und Verantwortung.
Abgeleitete Wörter
Utasítás (Anweisung): Dieses Substantiv bezeichnet den Prozess des Anweisens selbst sowie die Inhalte dabei. Beispiel: „A pontos utasítások segítenek a feladatok végrehajtásában“ (Präzise Anweisungen helfen bei der Durchführung der Aufgaben).
Infinitiv
utasítani
Indikativ (Wirklichkeitsform)
Gegenwart (Präsens) unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítok ich befehle | utasítasz du befiehlst | utasít er/sie befiehlt | utasítunk wir befehlen | utasítotok ihr befehlt | utasítanak sie befehlen |
Gegenwart (Präsens) bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítom ich weise es an | utasítod du weist es an | utasítja er/sie weist es an | utasítjuk wir weisen es an | utasítjátok ihr weist es an | utasítják sie weisen es an |
Vergangenheit unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítottam ich wies an | utasítottál du wiesest an | utasított er/sie wies an | utasítottunk wir wiesen an | utasítottatok ihr wieset an | utasítottak sie wiesen an |
Vergangenheit bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítottam ich wies es an | utasítottad du wiesest es an | utasította er/sie wies es an | utasítottuk wir wiesen es an | utasítottátok ihr wieset es an | utasították sie wiesen es an |
Zukunft unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| fogok utasítani ich werde anweisen | fogsz utasítani du wirst anweisen | fog utasítani er/sie wird anweisen | fogunk utasítani wir werden anweisen | fogtok utasítani ihr werdet anweisen | fognak utasítani sie werden anweisen |
Zukunft bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| fogom utasítani ich werde es anweisen | fogod utasítani du wirst es anweisen | fogja utasítani er/sie wird es anweisen | fogjuk utasítani wir werden es anweisen | fogjátok utasítani ihr werdet es anweisen | fogják utasítani sie werden es anweisen |
Konjunktiv (Möglichkeitsform)
Gegenwart (Präsens) unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítanék Ich würde anweisen | utasítanál Du würdest anweisen | utasítana Er würde anweisen | utasítanánk Wir würden anweisen | utasítanátok Ihr würdet anweisen | utasítanának Sie würden anweisen |
Gegenwart (Präsens) bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítanám Ich würde es anweisen | utasítanád Du würdest es anweisen | utasítaná Er würde es anweisen | utasítanánk Wir würden es anweisen | utasítanátok Ihr würdet es anweisen | utasítanák Sie würden es anweisen |
Vergangenheit unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítottam volna Ich hätte angewiesen | utasítottál volna Du hättest angewiesen | utasított volna Er hätte angewiesen | utasítottunk volna Wir hätten angewiesen | utasítottatok volna Ihr hättet angewiesen | utasítottak volna Sie hätten angewiesen |
Vergangenheit bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítottam volna Ich hätte es angewiesen | utasítottad volna Du hättest es angewiesen | utasította volna Er hätte es angewiesen | utasítottuk volna Wir hätten es angewiesen | utasítottátok volna Ihr hättet es angewiesen | utasították volna Sie hätten es angewiesen |
Konjunktiv II (Möglichkeitsform II)
Gegenwart (Präsens) unbestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítsak dass ich befehle | utasíts dass du befiehlst | utasítson dass er befiehlt | utasítsunk dass wir befehlen | utasítsatok dass ihr befehlt | utasítsanak dass sie befehlen |
Gegenwart (Präsens) bestimmt
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítsam damit ich es befehle | utasítsd damit du es befiehlst | utasítsa damit er es befiehlt | utasítsuk damit wir es befehlen | utasítsátok damit ihr es befehlt | utasítsák damit sie es befehlen |
Konjungierter Infinitiv (Gebeugte Grundformen)
| én | te | ő | mi | ti | ők |
|---|---|---|---|---|---|
| utasítanom dass ich anweise | utasítanod dass du anweist | utasítania dass er anweist | utasítanunk dass wir anweisen | utasítanotok dass ihr anweist | utasítaniuk dass sie anweisen |
Weitere Verbformen
| Imperativ Singular informell unbestimmt | utasíts! Befiehl! |
| Imperativ Plural informell unbestimmt | utasítsatok! Befehlt! |
| Imperativ Singular/Plural formell unbestimmt | utasítson! Befehlen Sie! |
| Imperativ Singular informell bestimmt | utasítsd! Befiehl es! |
| Imperativ Plural informell bestimmt | utasítsátok! Befehlt es! |
| Imperativ Singular/Plural formell bestimmt | utasítsa! Befehlen Sie es! |
| Potentialform | utasíthat er/sie kann/darf befehlen |
| Adjektivform | utasítható befehlbar |
| Partizip Präsens | utasító befehlend |
| Partizip Perfekt | utasított befohlen |
| Adverbialpartizip | utasítva befehlend |